Amikor elkezdtünk segíteni a rászoruló gyerekeknek, őrültségnek tűnt.
Nem volt pénzünk, nem voltak képzett embereink, és fogalmunk sem volt arról, hogy mi lesz belőle. Láttuk a szükségletet, és úgy gondoltuk, hogy valamit tenni kell. A szegénység volt a szomorú mindennapi valóság a gyermekek körül. Tudtuk, hogy nem tudunk nagy dolgokat tenni, de mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk.
Kezdetben, 2007-ben egy tizenkét fős osztály minden gyermeke 500 meticais-t (akkoriban körülbelül 25 amerikai dollárt) kapott, hogy füzeteket és egyéb iskolai felszereléseket vásárolhasson. Nem volt sok, de elég volt ahhoz, hogy enyhítse a szenvedést.
A szülők és a gyermekek is nagy hálával fogadták a pénzt. A következő néhány évben az 500 meticais állandó éves összeggé vált, amelyet a gyermekek addig kaptak, amíg a támogató csoporthoz tartoztak.
Az évente minden egyes gyermeknek adott szerény összegnek az a fő funkciója, hogy a kedvezményezett gyermekeket motiválja az iskolába járásra.
A tanulás (vagy oktatás) alapvető jog, és
Ha sok mozambiki megértené, mit jelent ez a gyakorlatban, akkor mély fájdalmat éreznének a szívünkben, amikor azt látják, hogy a gyermekek nem járnak iskolába. Ez a fájdalom arra sarkall bennünket, hogy egyre nagyobb dolgokat tegyünk azért, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek tanulhassanak.
A vágyálomként indult egyszerű kezdeményezésünk a mai napig virágzik. Az Escola do Caminho ma az egyik első olyan vidéki iskola Mozambikban, amely hátrányos helyzetű gyermekek oktatására szakosodott.
A szándék a lényeg
„A jó tanár sem csak a teljesítményt, hanem sokszor a szándékot és apró lépéseket is megfelelően értékeli.”